Eredeti cím: Caníbal
Film típusa: spanyol-román-orosz-francia thriller
Rendezte: Manuel Martín Cuenca
Főszereplők: Antonio de la Torre (Carlos), Olimpia Melinte (Nina), María Alfonsa Rossa (Aurora)
Véletlenül bukkantam Mauel Martín Cuenca tavalyi művére, a film megnézésére pedig a címe és a plakátja vett rá. Hatásvadász mindkettő: az olyan címek melyek tartalmazzák a "kannibál" szót, mindig vonzzák a nézőket, a plakát pedig a tekintetünket nem ereszti. Üzleti szempontból ügyes húzások.
Egy love story, ami korántsem az.
Már a kezdés is furcsa lesz az amerikai mozikon szocializálódott szemünknek: két és fél percig, jó messziről láthatunk egy benzinkúton vásárló párocskát. Ezt a két és fél percet úgy képzeljétek el, hogy semmilyen kameramozgás sincs. Sőt! A film első 15 percben néhány köszönést leszámítva még beszéd sincs, igaz sem a film többi részére sem a szereplőkre nem mondhatjuk, hogy szószátyárok lennének.
És akkor néhány gondolat a sztoriól, picit spoileresen. De tényleg csak kicsit.
Adott egy Carlos nevű szabó, aki szabadidejében nőket öl meg, sőt el is fogyasztja őket. Csak húst eszik, és csak emberit. Igazából ez a rész egyáltalán nincs kidomborítva a filmben, ami baj is meg nem is. Nem baj, mert gyengébb idegzetűek is bátran megnézhetik a filmet, és nem kell olyan gusztustalan jelenetektől tartani, mint például a Cannibal Holocaustban. Sőt maga a film sem lesz egy agyatlan thrasher. Baj, mert a címből kiindulva a laikus néző azt fogja hinni, egy jó kis emberevős sztorit lát majd, és aki így ül neki a filmnek az bizony csalódni fog.
A történetben Carlosnak új szomszédja lesz, egy csinos szőkeség személyében, aki elkezd érdeklődni a férfi után. Nemsokára pedig feltűnik a szőke hölgy húga, aki egy hullámhosszra kerül a környék legbénább férfijával. Carlos töketlenkedése miatt én sokszor erőltetettnek éreztem a szerelmes szálat, de a történet szempontjából talán így volt a legjobb.
Végítélet: a Caníbal egy lassú film. Aki akcióra, pörgős eseményekre számít, az messziről kerülje el ezt a művet. A sztorija sem egy nagy durranás, az egyetlen dolog ami miatt érdemes megnézni, hogy merőben más, mint a hasonló témájú filmek. A rendező nem magyaráz meg egy csomó dolgot: miért lett ilyen Carlos, mi lett a szüleivel, hogyan ússza meg a dolgokat... stb. Kevés a szöveg, kevés a szereplő, nincsen nyomozás. Csak egy egyszerű történet, egy egész jó befejezéssel (jó alatt azt kell érteni, hogy nem tucat). Néhányan talán túl művészinek érzik majd, de egyszer azért megéri látni, főleg ha valami másra vágyunk.
Jó film értékelés: 5.5 pont
